Viszlát 2017!
Facebook Youtube Instagram

Következő mérkőzés

Dabas Sparks

Dabas Sparks

2019.06.09.

VS

Info

Budapest Eagles

Eagles

Viszlát 2017!

A 2017-es szezonban is hatalmas küzdelmek zajlottak a pályán és nem csak a HFL-ben, hanem a Divízió II-ben is. Rengeteg szoros meccset és izgalmas végkifejletet élhettünk át. A Sparks játékosai december végén közösen tettek pontot az év végére, egy már-már hagyománynak minősülő vacsora keretében. A vezetőség tagjainak beszéde után, szokás szerint lezajlott a házi díjkiosztó is, ahol négy kategóriában hirdettünk győztest. 2017-ben a legjobb támadó, az elkapó poszton jeleskedő Kulman Bence lett, aki egy év kihagyás után még jobban tért vissza, mint valaha, a Jászberény elleni győzelem kulcsszereplője. A legjobb védő Hrubos Viktor, linebacker lett, aki a védelem csapatkapitányaként egyre jobb gárdává rántja össze a defense tagjait, elhivatottsága töretlen. Ugyanez elmondható, a legtöbbet fejlődött játékosunkról is, Asztalos Sándor ennek meg is látta a gyümölcsét idén, hiszen junior válogatottként is porondra léphetett. Az év ifi játékosa pedig Gyulafalvi Máté, aki vitathatatlan, hogy óriási tehetség, ezért is fájó, hogy jövőre már nem minket erősít, de mi csak a legjobbakat kívánjuk neki. Az új szezonra már megkezdődött a felkészülés, persze ezt sosem lehet időben elkezdeni. De még egyszer, utoljára tekintsünk vissza a hátrahagyott évre, ezúttal csapatunk vezetőedzője, Bíró Krisztián értékelőjével. Rigó Luca interjúját olvashatjátok.

Rigó Luca: Mennyire vagy elégedett, így visszatekintve a szezonra?

Bíró Krisztián: Őszintén szólva, még mindig rendkívül csalódott vagyok az eredmény miatt. Minden meccsen meg volt az esélyünk a győzelemre, de nem tudtunk élni a lehetőségeinkkel. Háromszor is úgy kaptunk ki, hogy vezettünk az adott mérkőzésen. A mutatott játékkal sem vagyok elégedett, mert az összes meccsünkön volt egy jó és egy borzalmas félidőnk. Ez a Gladiators elleni találkozóra azonban nem igaz, mert ott két borzalmas félidőnk volt… Az egész bajnokság alatt látszott, hogy több van a játékosokban és a csapatban, mint amit végül is sikerült kihozni. Ez leginkább az én felelősségem és hibám.

R. L.: Hogy élte meg a csapat, hogy ezúttal nem sikerült a rájátszás?

B. K.: Szerintem még ennyire rosszul sosem. A célunk a 4 közé kerülés volt, de minimum a playoff elérése. Emellett szerintem nem csak én voltam elégedetlen a teljesítményünkkel, ez látszott a játékosokon is. Az őszünk elég jól sikerült, így bizakodva várjuk a folytatást.

R. L.: Tehát mondhatjuk, hogy elég hullámzó volt a csapat teljesítménye a pályán. De biztosan megmaradtak a legszebb és a legrosszabb pillanatok. Melyek voltak ezek?

B. K.: Kezdem a legrosszabbal… Az utolsó meccs utolsó negyede, amikor is tudatosult bennünk, hogy ez a bajnokság számunkra véget ért. Tudtuk, hogy jobb erőkből áll az ellenfelünk. Tudtuk, hogy nagyon nehéz lesz őket legyőzni, de ennek ellenére a félidőben még vezettünk és viszonylag jól játszottunk. Viszont a végére kijött a tudás- és erőfölény, így vereség lett a vége. A mérkőzés után olyan csalódottságot láttam a játékosokon, amilyet még soha és remélem, hogy ebből tudunk építkezni, erőt nyerni a következő szezonra.

A legszebb pillanat természetesen Jászberényben volt… Viszont nekem nem a 26-27-es állásnál megcsinált sikeres kétpontos kísérlet pillanata volt a legszebb. Hanem az azt megelőző másodpercek! Amikor is annyira egyértelmű volt, hogy extra pont helyett rámegyünk a győzelem megszerzésére, egy kétpontos kísérlet bevállalásával. Fel sem merült bennünk a kérdés, hogy ez jó ötlet-e. Egyszerűen nyerni akartunk és azt is tudtuk, azt hogyan tegyük. Ez a mentalitás és tudatosság kell majd minden 2018-as meccsünkre. Ott megmutattuk, hogy ez a csapat egyáltalán nem fél a vereségtől, hanem mindenáron győzni akar. Nem is lehetett más a vége…

R. L.: Ha egy mondatban kellene összefoglalnod az évet, mit mondanál?

B. K.: Ebből az évből is tanultunk, fejlődtünk, fejlődünk és egyre jobbak leszünk. Ez egy sablonos válasz, viszont attól még nagyon igaz.

R. L.: Egy ilyen eseménydús év után hogyan ünnepeltetek?

B. K.: Az év végi városi sportgálán két játékosunk is elismerésben részesült. Majd egy évzáró összejövetelen értékeltük az évet, kitüntettük a legjobban teljesítő játékosokat, majd boldog karácsonyt kívántunk egymásnak.

R. L.: Más közös programokra is össze szoktatok jönni az edzéseken kívül, vagy nehéz ezt összeegyeztetni?

B. K.: Mivel elég sok városból tevődik össze a Sparks, így nagy közös meccsnézések nem szoktak lenni. De természetesen helyi szinten összejárnak a játékosok. Évente kétszer van 3 napos edzőtáborunk, amiket a fizikai felkészítés mellet, a csapategység javítására is használunk.

R. L.: Hogy viseli a csapat a két kulcsjátékos, Gyulafalvi Máté és Garajszki Ádám eligazolását? 

B. K.: Természetesen érzékenyen érint minket Máté kiesése, mivel egy stabil kezdő, junior válogatott játékosról beszélünk. De ahogy mondani szokás “senki sem pótolhatatlan”, meg fogjuk találni a helyettesítőjét. Ádám szerencsére “csak” kölcsönadásban kerül el tőlünk és csak időszakosan. Az összes meccsünkön ott lesz és az edzéseink 75%-án is. Szóval 100%-ban számíthatunk rá.

R. L.: Mit gondolsz a következő szezonról az ellenfeleket tekintve?

B. K.: Mint minden szezon előtt, úgy most is nagyon nehéz megítélni az erőviszonyokat. Nem nagyon tudjuk a csapatok összetételét és a várható taktikájukat sem. De azt gondolom, hogy nekünk ezekkel nem is kell foglalkoznunk még. El kell telnie a bajnokságból legalább 2-3 fordulónak ahhoz, hogy az ellenfeleinkről pontos képet tudjunk kialakítani. Addig is és a bajnokság közben is, nincs más feladatunk, mint a saját játékunkkal foglalkozni és azt fejleszteni. Ki kell alakítani a megfelelő játékrendszert, amiben kényelmesen mozog és jól teljesít a csapat. Mindig is ez lesz az elsődleges feladat. Ha ez megvan, akkor foglalkozhatunk az ellenfeleinkkel is.

R. L.: Végül pedig, mit vársz a csapattól a következő szezonban? 

B. K.: Mindenképpen jobb teljesítményt a meccseken. Tudom és látom, hogy a nagy létszámú, jól felépített edzéseken mennyit fejlődtünk mind egyénileg, mind csapatként. De ennek meg kell látszania a mérkőzéseken is. Nem lesz egyszerű rájátszásba kerülni, mert idén a 9 csapatból csak 4 jut be. De ha jól teljesítünk, és nem lesznek nagy hullámvölgyek a meccseinken belül, akkor győzelmeket fogunk szerezni. Amik meg közelebb visznek minket a playoffhoz. Ott meg, mint tudjuk, bármi megtörténhet…

25398763_2086452938039021_8188715707010219044_n

 


2018 január 9.